Tahitótfalu

Társaira példásan odafigyel, mindenkinek a segítségére van. Szívesen osztja meg sajátját másokkal, legyen szó akár ceruzáról, uzsonnáról, vagy akár olyan tudásról, amihez kutatómunkára volt szükség.
Szorgalma, kitartása példaértékű. Az osztály dekorációját évek óta önkéntesen segíti remek ötleteivel és csodálatos alkotásaival. Tagja volt az iskolai Elsősegélynyújtó csapatnak, akik a megyei versenyben 3. helyezést értek el. Andi egyáltalán nem az a kislány, aki elsőre kitűnik osztálytársai közül. Pontosan ebben van a varázsa, hogy mégis mindig ott áll azok mellett, akiknek szüksége van rá. Ő nem egyszeri nagyszerű dolgot hajtott végre, Ő a hétköznapokban tesz csodát.

A jóság keresése nem jelent kihívást egy pedagógus számára. Mégis van, mikor egy személyiségben mind fellelhető, összetetten hordozza azokat az igen fontos emberi értékeket, mely a mindennapok során nekünk, többieknek természetessé válik. Adódnak pillanatok, mikor megállunk, és megdöbbenünk, akkor jövünk rá, hogy „mit találtunk”. Így történt azon a napon is, mikor karácsony előtt Eszter hosszú, derékig érő, fonatba rendezett hajviselet helyett rövidre vágott, új frizurával jelent meg. Azt gondolta, hogy levágott haját annak a parókakészítő cégnek ajándékozza, akik rákos, beteg gyerekek számára készítenek parókát. Kívánságát tett követte. De nem csupán a tett, hanem az alázat, jóság, önzetlenség, hit, szeretet is ami személyiségéből árad, már önmagában is teljesíti a díjra való alkalmasságát.