Tahitótfalu

Laci 6.-osként lett iskolánk része. Nem titok, hogy hátrányos helyzetből indult, autizmusa és beilleszkedési nehézségei miatt korábbi iskolájában nem tudták befogadni őt, többnyire bántalmazták, nem értették meg. Laci segítségünk és megértésünk mellett, de leginkább önerejéből, rendkívüli akarattal és erőfeszítésekkel, kitartó munkával jutott el oda, ahol most tart. Választékosan kommunikál, a világ témaiában tájékozott, életkorát meghaladóan tud érdemben hozzászólni dolgokhoz. Felelősséggel teljesíti a rábízott feladatokat, figyelmességével példamutató. Nehézségei ellenére mindig kész arra, hogy osztálytársait és a tanárokat segítse. Versenyeken, pályázatokon rendszeresen indul. Nagy érzékenységre vall, ahogy megközelíti az élet különböző témáit, fiatal lelkével meglepő empátiával fordul hányattatott sorsú emberek, történetek felé. Akik végig követtük iskolai pályafutását, láttuk érzékeny hozzáállását olyan témákhoz, mint háborúk, magány, kirekesztettség, környezetvédelem. Hogy ő mennyit dolgozik legbelül ezekkel a témákkal, pályamunkái bizonyítják. Jó humorával, szorgalmával, segítőkészségével mindannyiunk számára úgy példamutató, hogy a neurodivergens emberekkel szemben támasztott elvárásoknak és sztereotípiáknak messzemenően szembe megy.

Társaira példásan odafigyel, mindenkinek a segítségére van. Szívesen osztja meg sajátját másokkal, legyen szó akár ceruzáról, uzsonnáról, vagy akár olyan tudásról, amihez kutatómunkára volt szükség.
Szorgalma, kitartása példaértékű. Az osztály dekorációját évek óta önkéntesen segíti remek ötleteivel és csodálatos alkotásaival. Tagja volt az iskolai Elsősegélynyújtó csapatnak, akik a megyei versenyben 3. helyezést értek el. Andi egyáltalán nem az a kislány, aki elsőre kitűnik osztálytársai közül. Pontosan ebben van a varázsa, hogy mégis mindig ott áll azok mellett, akiknek szüksége van rá. Ő nem egyszeri nagyszerű dolgot hajtott végre, Ő a hétköznapokban tesz csodát.

A jóság keresése nem jelent kihívást egy pedagógus számára. Mégis van, mikor egy személyiségben mind fellelhető, összetetten hordozza azokat az igen fontos emberi értékeket, mely a mindennapok során nekünk, többieknek természetessé válik. Adódnak pillanatok, mikor megállunk, és megdöbbenünk, akkor jövünk rá, hogy „mit találtunk”. Így történt azon a napon is, mikor karácsony előtt Eszter hosszú, derékig érő, fonatba rendezett hajviselet helyett rövidre vágott, új frizurával jelent meg. Azt gondolta, hogy levágott haját annak a parókakészítő cégnek ajándékozza, akik rákos, beteg gyerekek számára készítenek parókát. Kívánságát tett követte. De nem csupán a tett, hanem az alázat, jóság, önzetlenség, hit, szeretet is ami személyiségéből árad, már önmagában is teljesíti a díjra való alkalmasságát.