Botond a tavalyi évben érkezett osztályunkba. A halk szavú, visszafogott fiút mára tehetsége, szorgalma mellett segítőkészsége, empátiája, szociális érzékenysége, felelősségtudata, erkölcsi kérdésekben határozottsága tette a többiek által tisztelt példaképpé. Az osztály egyik legnehezebb sorsú diákját önzetlen segítségnyújtásával, szeretetteljes figyelmével mentette meg az évismétléstől. Ezen társának a szociális, anyagi problémákon túl tanulási nehézségei, magatartási problémái is voltak. Nehezen fogadták be, nem érezte jól magát, nem teljesített. Boti nemcsak tanulószobán foglalkozik vele, hanem sokszor felhívja magukhoz, s otthon is gyakorolnak. Szüleivel együtt bevonják barátját olyan családi programokba is, amilyenekhez hasonlóban egyébként nem lenne esélye részt venni. Boti egész évben folyamatosan segítette társát, hogy a többiek is befogadják, elfogadják, s közben őt is megtanította az alkalmazkodásra.

Velkei Olivér Balázs iskolán kívül, szabadidejében versenyszerűen sakkozik, tollaslabdázik. Négy testvér legfiatalabbja. Osztályában több olyan gyermek is tanul, akiknek segítségre van szükségük, figyelemre, nyugodt környezetre. Olivér mindig felismerte, ha csak csenddel kell, akkor úgy támogatta ezt a munkát. Sőt! Odaült és lelkes tanulópárként kérdezett, rávezetett, utat mutatott. Olyan élményhez segített hozzá másokat, ami a másiknak esetleg nem adatott meg. A sikerélményhez. Hétfő délutánonként, a leendő elsős gyerekeket vártuk előkészítő foglalkozásra, s ez mindig igényelt némi előkészületet. Egy nap arra lettünk figyelmesek, hogy a párnák már a helyükön, a terem felseperve, eszközök előkészítve. Olivér volt. Nem kértük. Mégis, egyszerűen jólesett. Diákolimpián megkerülhetetlen mindkét sportágban, ám megviseli, ha baráttal, vagy éppen nála fiatalabb versenyzővel sorsolják össze. Volt, hogy együtt sírtak a döntő szett után a vele szemben ülő, vagy álló társával.

Ákos az a ritka személyiségű gyerek, aki úgy vált az évek alatt az osztály egyik meghatározó személyiségévé, hogy viselkedésével soha nem akart feltűnni, a középpontba kerülni. Lassan oldódó, a dolgokat csendben szemlélő típus, aki egyébként igen nyitott a világ dolgaira. A különböző ingereket magába gyűjtve és feldolgozva alakítja folyamatosan saját egyéniségét. Az a fajta személyiség, aki inkább a háttérben szeret lenni, de ha a kérdezik, kérik akkor bátran és őszintén kiáll az álláspontja mellett, még ha esetleg ez szembe is megy a többség álláspontjával. A társainak ez sokat számít, adnak a véleményére. Legfőbb hobbija a túrázás, az ország útvonalainak a bejárása. Ezt szívesen teszi kerékpározó barátaival együtt is. Minden ellenszolgáltatás nélkül, belső késztetésből segíti az arra rászorulóknak. Valódi közösségi ember, aki a vállalásait mindig lelkiismeretesen teljesíti, ígéreteit betartja. Olyan ember, akit nem lehet gyorsan kiismerni, de aki szán rá időt, az igazi hűséges jó barátot lel benne.

Áron iskolánkban kezdte tanulmányait autizmus specifikus osztályunkban. Mindig rendezett, jó megjelenésű, mosolygós fiú, rendkívül udvarias, aki bocsánatot kér, amikor nincs jó kedve, mert nem szeretné másokét is elrontani. Áron példamutató fiatalember, akinek hosszú út vezetett a kisgyermekkori nehézségektől, a kiismerhetetlennek tűnő világ megismeréséig, de Áron megmutatta, hogy az akadályokat kitartó munkával le lehet küzdeni, és a céljainkat meg tudjuk valósítani. Iskolán kívüli tevékenységekben is rendkívül aktív, kommunikációjával, képességével a társas kapcsolatokat emeli. Osztálytársai és szüleik, ha valamilyen tanulási nehézségbe, megoldandó problémába ütköznek, bármikor fordulhatnak hozzá és édesanyjához, mert ők szinte minden esetben tudnak tanácsot adni. Nagyon jó, hogy példaképként láthatják a többiek az osztályban és az iskolában is Áront, aki egyre tágabb teret jár be a világ megismerésében.

Marci a világ legönzetlenebb, legsegítőkészebb fiatalembere, akit valaha ismertem. Ezek a szuper tulajdonságok áthatják a mindennapjait. Kimagaslóan empatikus, kiegyensúlyozott és megbízható személyiség. A segítő szándék, a másikhoz való gondoskodó, féltő odafordulás elemi ösztöne. Ezen jellemvonásai már igen korán erőteljesen megmutatkoztak. Marci nyolcadik éve támasza az osztályába járó mozgáskorlátozott osztálytársának. Szeretettel, időt, energiát nem kímélve segíti társát. Ha kell az iskolai közlekedésben, ha kell ebédelni kíséri. Sőt van, hogy a megfelelő mozgásáról is gondoskodik és pingpongozni is elcsalja. Ezen kívül is szó nélkül ajánlkozik oda, ahol segítő kézre van szükség. Az iskola karbantartásával kapcsolatban is megnyilvánul Marci áldozatvállaló készségé. Ha kell füvet nyír, padot fest. Marci olyan alapvető emberi értékekkel rendelkezik, amelyek mind az ifjúság, mind a felnőttek előtt is példaértékűek lehetnek…

Lilla kimagasló tanulmányi teljesítménye mellett, több művészeti ágban bontogatja szárnyait. Balettozik, hegedül, táncol. Én 10 éves korában ismertem meg, mikor az általam vezetett Kicsinyek Kórusának szopránja lett. Szerénységével, alázatosságával, a próbákon tanúsított fegyelmezett munkamoráljával már akkor kitűnt számomra társai közül. Az évek során újra és újra meggyőződhettem arról, hogy Lilla, korához képest, mennyire éretten gondolkodik a világról, istenhitről, hogy menyire érzékeny és empatikus diáktársaival, tanáraival, vagy akár a technikai dolgozókkal. Sorolhatnám, hogy türelmes, önzetlen, béketűrő, kötelesség-, és tisztelettudó, segítőkész…de Ő valahogy ennél jóval több! Lilla példaképp kortársai számára is, bizalommal fordulnak hozzá, adnak véleményére, kikérik tanácsát. Ő a „csendes segítő”, aki a háttérben marad. Tudásával nem hivalkodik, inkább társai szolgálatába állítja azt. Mindig a közösség érdekeit tartja szem előtt.